Vadregényes táj fogadja a látogatót, amikor elér Somoskőújfalu határába. A kanyargó úton érkezve, elakad a lélegzetem, amikor a fák között megpillantom a település fölé magasodó végvárat. Elszomorító, de igaz: a trianoni békediktátum életbe lépése óta már nem Magyarországhoz tartozik.

-Csak az első bécsi döntéssel, a Felvidék visszatérésvel lett újra magyar a vár, sajnos, csak 1945-ig -mondja kísérőm, Vass Csaba, a salgótarjáni Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Eygesület elnöke. -Nem véleteln -folytatja-, hogy a szlovákok ragaszkodtak a várhoz, hiszen innen jól be lehet látni és be is lehetne lőni a vidéket. Az államhatárt jelképező kerítés és az azt hirdető tábla alig emelkedik ki a szlovák oldalon elburjánzott gaztól. A magyar terület viszont parkosított, hála a Somoskői Váralja Egyesületnek. -Úgy látszik, a szlovákokat egyáltalán nem érdekli már a vár-jegyzi meg Vass. Nem messze innen lapul a Petőfi-kunyhó. Előtte egy, 1936-ban öntött harang áll. MIközben Vassal megkongatjuk, elolvassuk a rá vésett örök érvényű üzenetet: MAGYAR FELTÁMADÁST! A harangöntő szavait a történelem 2 év múlva beteljesítette, aztán, ugyanazzal a hévvel, 1945-ben érvénytelenítette. 1938-ban, az első bécsi döntéssel ugyanis visszakerült hazánkhoz a vár.

Vass Csaba azonban egy korábbi történetet mesél. -A falu 1924-ben tért vissza véglegesen Magyarországhoz -idézi a történelmet.- Hála Krepuska Gézának, valamint Liptay B. Jenő diplomáciai erőfeszítésének, Somoskőújfalu ma is magyar föld. Ők 1920 után beadvánnyal fordultak a budapesti Antant-bizottsághoz, hogy a falu térhessen vissza az óhazához. A véletlen is segítségükre volt: a grémium egyik tagja, egy angol lord megbetegedett. A füll-orr gégész professzor, a somoskői földbirtokos Krepuska gyógyította meg. A doktor úr elpanaszolta bánatát az angolnak, majd ennek hatására a lord elérte, hogy az Antant-bizottság -Liptay B. Jenő tolmácsolása mellett- végigjárta Somoskőújfalut, és megggyőződtek arról, hogy itt mindenki magyar. A somoskői lobbi kitűnően működött. 1924-ben a falu visszatérhetett Magyarországhoz, a vár azonban most is Szlovákiához tartozik, bár napjainkban már személyi igazolvánnyal is látogatható.

A bejáratnál egy ízléstelen, piros-fehér bódéban ülő szlovák hölgy belépődíjat kér, amely húsz koronát -140 forintot- kóstál. Kifizetem valutában a magyar vár szlovákiai látogatásának árát, és csak magamban morfondírozok: milyen könnyelműek voltak őseink, hogy "szlovák földre" építették a környéket méltósággal vigyázó várat...