A mai napon olyat tapasztaltam amit nyugodtan nevezhetük csodának.Olyan volt ez mint egy isteni jelenés,vagy egy beszélő kutya megjelénese a fürdőkádunkban.A sort hosszasan sorolhatnám,hogy mihez is lehetne hasonlítani a jelenséget.De ez mégis különb mindegyiktől.Ha nem vagyok ott,és nem élem át személyesen a dolgot,akkor azt mondanám,hogy ilyen nincs! Gondolom most már sikerült kellő képpen felizgatnom mindenkit,hogy mi is történhetett. Na háát akkor. Péntek délután volt.Az úgy történt,hogy a drága Thomaszka velem szemben ült egy asztalnál ahol többen is voltunk.Italt fogyasztottunk.Túl voltunk már néhány körön,de nem mondhatnám,hogy részegek lettünk volna.Kivéve persze a Thomaszkát,aki már reggel óta alkoholos italokkal bódította bomlott,kis elméjét. Egyszer csak arra gondoltam,hogy jófej gyerek leszek,és kérek egyet Thomaszkának a kedvenc italából,a kommersz-szemét konyakból.Kikértem az italt,és elhelyeztem Thomaszka elé az asztalra.És ekkor megtörtént.... Thomaszka azt mondta,hogy"NEM KELL"... Hírtelen megfordult velem a világ.Egy pillanat alatt leizzadtam.Szinte majdnem lefordultam az ülőalkamatosságról,ami alattam volt.Újra felajánlottam neki az italt,mert arra gondoltam,hogy esetleg rosszul hallottam az előbb.Erre újra megtörtént az amit soha nem hittem volna:"NEM KELL"... Zoli barátommal tanácstalanúl egymásra néztünk.Mindkettőnkben egy világ omlott össze akkor.Egyszerűen hihetetlen volt számunkra,hogy egy Thomaszka (akit nyugodtan nevezhetünk az igénytelen italok védőbástyájának)nemet tud mondani ebben a témában. A harmadik kínálás már persze sikeresen végződött.Thomaszka bele engedte csücsöri,kis szájába a nedüt.Utána még felhörpintett egy valódi,abasári fosatós fröccsöt.Ezután nem sokkal kerékpárral hagyta el a helyszínt. Hihetetlen,de szóról-szóra így történt.